A pillanatban sosincs öröm. Valószínűleg ezért utálom a meglepetéseket.
A pillanatban nincsen öröm. Csak az oda vezető útban. A várakozásban. A várakozás kellemesen bizsergető kiszámíthatatlanságában. A 'nem tudtam róla' harsánysága minden érzéket, minden érzést eltompít. Nincs más csak a tompaság. Csak az érzés, hogy ez is elmúlt egy pillanat alatt. Igen ez az, ez az, ami a legjobban fáj.
Még sosem éreztem ennyire, hogy minden milyen gyorsan kicsúszik a kezeim közül. Egy Hrabal mű szereplője vagyok, és Hanta gigantikus hidraulikus prése pillanatokon belül összenyom, mint ahogy azt Goethével, Novalissal és Nietzschével, meg az apró, ficánkoló egércsaládokkal tette. Istenem, hiszen két tonna irodalom reszket, remeg a fejem felett és bármelyik pillanatban a nyakamba szakadhat.
A pillanatban sosincs öröm.
